Ugrás a tartalomhoz

Hogyan válassza ki egy munkakör KPI-mutatóit

A munkakör céljától egy 3–5 mutatós értékelőlapig: definíció, forrás, célérték és súlyozás, egy teljes számítás, a hiányzó adatok és a kipróbálás az elmúlt hónapokon.

Szerző: a Pulsika csapata Teljesítmény Megjelent frissítve 9 perc olvasás

A 3–5-ös szám, ahány mutatója egy munkakörnek általában van, és két sor: az egyes mutatók definíciója és forrása, majd a célértékük és a súlyozásuk.

Ez az útmutató azoknak a vezetőknek, HR-szakembereknek és vállalkozóknak szól, akiknek meg kell határozniuk, mit mérjenek egy munkakörben: egy értékesítési ügynöknél, egy recepciósnál, egy üzletkoordinátornál, egy ügyfélszolgálati munkatársnál. A végére lesz egy értékelőlapja 3–5 mutatóval, mindegyik definícióval, forrással, célértékkel és súlyozással, amelyet az elmúlt hónapokon kipróbált, mielőtt bárki számára számítana.

A mutatók kiválasztása vezetési döntés, nem jogi kötelezettség. Ha azonban a pontszám a bért vagy a bónuszt befolyásolja, a szabályokat előre meg kell határozni, és le kell írni a cég dokumentumaiban (munkaszerződés, belső szabályzat vagy kollektív munkaszerződés). A megfogalmazást ellenőriztesse a cég jogászával.

Négy fogalom, egyszer elmagyarázva

  • A cél szavakban mondja meg, mit akar elérni a cég a munkakörrel: „a környékbeli ügyfelek rendszeresen vásárolnak, és időben fizetnek”.
  • A mutató (KPI) egy szám, amely megmutatja, milyen közel van a célhoz: „határidőre beszedett összegek, a lejárt számlák százalékában”. Van definíciója, mértékegysége és forrása.
  • A célérték az az érték, amelyet az adott időszakra „megfelelőnek” tekint: „90%”. A célérték időszakról időszakra változhat; a mutató ugyanaz marad.
  • A pontszám a mutatókból számolt eredmény: minden értéket a saját célértékéhez viszonyítanak, az eredményeket pedig a súlyozás szerint összesítik. A pontszámot szinteken olvassák (például „Elvárás alatti”, „Megfelel az elvárásoknak”).

1. lépés: induljon ki abból, mire való a munkakör

Ki: a közvetlen vezető, valakivel a HR-ből. Bemenet: a munkaköri leírás és egy beszélgetés két-három emberrel, aki ezt a munkát végzi. Eredmény: két-három eredmény, amelyért a munkakör létezik.

Kérdezze meg: mi romlana el, ha a munkakör egy hónapig betöltetlen maradna? Egy területi értékesítési ügynöknél a válasz az eladás és a beszedés; egy recepciósnál a várakozás nélküli érkezések és a helyesen kiszámlázott szobák; egy raktárkezelőnél a pontos készlet. Innen jönnek az első mutatók. A tevékenységek („40 e-mailt küldött”) ritkán jó mutatók: az erőfeszítést mutatják, nem az eredményt.

2. lépés: csak azt tartsa meg, amire az ember hatással lehet

Egy jó mutató akkor mozdul, amikor a személy jobban dolgozik. Ha a szám főleg másoktól függ – a központilag meghatározott áraktól, egy országos kampánytól, az időjárástól –, a pontszám a szerencsét bünteti vagy jutalmazza. Minden jelöltnél kérdezze meg: „Mit tehet holnap az ember, hogy megváltoztassa a számot?” Ha a válasz „semmit”, a mutató a csapathoz vagy a vezetőhöz tartozik, nem a személyhez.

3. lépés: egyensúlyozza a mennyiséget a minőséggel

Egy önmagában álló mennyiségi mutató kapkodásra ösztönöz: visszaküldött áruval járó eladások, túl gyorsan lezárt hívások, előkészítetlenül átadott szobák. Tegyen mellé egy minőségit: megalapozott panaszok, visszaküldések, egy ellenőrzés eredménye, határidőre történő beszedés. A gyakorlati szabály: minden mennyiségi mutatónak van egy „párja”, amely csökkenne, ha a mennyiséget rossz módon érnék el. Ugyanez a gondolat áll Kaplan és Norton kiegyensúlyozott mutatószámrendszerének (balanced scorecard) alapjában: egyetlen mérőszám sem mutatja a teljes eredményt (Harvard Business Review, 1992).

4. lépés: írja meg a mutató adatlapját

Ki: a vezető, azzal együtt, akinél az adatok vannak (értékesítés, könyvelés, HR). Eredmény: minden mutatóhoz egy teljesen kitöltött sor. Ha egy oszlopot nem lehet kitölteni, a mutató még nincs kész.

Munkakörönként három-öt mutató elég. Ennél több esetén a súlyozások kicsik lesznek, és már senki sem tudja, mi számít igazán.

Teljes példa: területi értékesítési ügynök

Példa kitalált adatokkal. Egy nagykereskedelmi cég üzleteknek értékesít; az ügynöknek van egy ügyfélportfóliója és egy havi terve.

MutatóDefinícióMértékegységForrás és gyakoriságCélértékIrányKi viszi be az adatokatSúlyozás
Értékesítési tervteljesítésA hónapban kiszámlázott nettó értékesítés, visszáruk nélkül, az ügynök havi tervéhez képesta terv %-aA számlázóprogram, havonta100% (felső korlát 120%)A több a jobbAz értékesítési elemző (import)40%
Határidőre történő beszedésA lejáratig befizetett számlák a hónapban lejárt számlák összességéből%Könyvelés, havonta90%A több a jobbA főkönyvelő25%
Teljesített látogatásokLátogatások az aktív ügyfeleknél a tervezett látogatásokhoz képesta terv %-aA látogatási jelentés, havonta100% (felső korlát 100%)A több a jobbA területi vezető20%
Megalapozott panaszokAz ügyfelek olyan panaszai, amelyekről megerősítették, hogy az ügynök hibájából erednekdarabA panasznyilvántartás, havontalegfeljebb 2A kevesebb a jobbA minőségügyi felelős15%

A súlyozások összege 100%. Senki sem viszi be a saját értékeit.

Miért nem adjuk össze közvetlenül a számokat

Az értékek különböző mértékegységben vannak: lej, százalék, a látogatások száma, a panaszok száma. 138 000 lejt és 1 panaszt nem lehet összeadni. Előbb minden értéket normalizálnak, vagyis „a célérték százalékává” alakítanak, ugyanazon a skálán: a 100 azt jelenti, hogy „pontosan a célértéken”. Csak ezután összesítik őket a súlyozás szerint. Ezt a sorrendet – normalizálás, aztán súlyozás, aztán összesítés – írja le az OECD és az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának összetett mutatókról szóló kézikönyve (Handbook on Constructing Composite Indicators, 2008).

  • „A több a jobb” esetén: tény ÷ célérték × 100.
  • „A kevesebb a jobb” esetén: a határig 100; felette határ ÷ tény × 100 (2 megengedett panasz: 0 vagy 1 → 100, 3 → 66,67, 4 → 50).
  • A felső korlát egy rész eredményét korlátozza, például 120-ban. Felső korlát nélkül egyetlen kivételes hónap egy mutatónál eltakarhat egy valós problémát egy másiknál.

A számítás egy hónapra

MutatóA hónap értékeNormalizálásA felső korlát utánSúlyozásHozzájárulás
Értékesítési tervteljesítés138 000 lej a 120 000 lejes tervből138 000 ÷ 120 000 × 100 = 11511540%46,00
Határidőre történő beszedés85,5%85,5 ÷ 90 × 100 = 959525%23,75
Teljesített látogatások60-ból 5252 ÷ 60 × 100 = 86,6786,6720%17,33
Megalapozott panaszok11 ≤ 2, a határon belül → 10010015%15,00
Pontszám100%102,08

A 0 „Elvárás alatti”, 70 „Részben megfelelő”, 90 „Megfelel az elvárásoknak” és 110 „Elvárás feletti” szintekkel a 102,08 azt jelenti: „Megfelel az elvárásoknak”, közel 8 pontra a következő szinttől. Ha a panaszokat határ nélkül, célérték ÷ tény szerint pontozták volna, ugyanez a hónap 117,08-at adott volna – „Elvárás feletti” –, szinte csak azért, mert kettő helyett egy panasz volt.

5. lépés: döntse el, mi történik, ha hiányoznak az adatok

A „hiányzó” és a „nulla” nem ugyanaz. A nulla értékesítés azt jelenti, hogy az ember dolgozott, és nem adott el; a hiányzó érték azt, hogy nem érkezett meg a jelentés, az ember szabadságon volt, vagy a mutató nem alkalmazható. Ha a hiány automatikusan 0 lesz, a pontszám egy adatprobléma miatt bünteti az embert.

Minden mutatóhoz előre írja le a szabályt:

  • Hagyja ki a részt, és ossza el a súlyozását a többi között. A fenti példában a látogatási jelentés nélkül a pontszám (46 + 23,75 + 15) ÷ 0,80 = 105,94 lenne.
  • A hiányt csak akkor számolja 0-nak, ha a hiány valóban „nem teljesítettet” jelent (például a látogatási jelentés az ügynök felelőssége). A pontszám 84,75 lenne.

A 105,94 és a 84,75 közötti különbség megmutatja, miért kell a szabályt előre kiválasztani, nem azután, hogy látta az eredményt.

A nulla célérték és a rendhagyó időszakok

  • A nulla célérték („nulla baleset”, „nulla leltárhiány”) nem használható nevezőként: a nullával való osztásnak nincs eredménye. Használja az „elérte / nem érte el” módot (100 vagy 0), vagy a lépcsős pontozást (0 eltérés = 100, 1 = 50, több = 0).
  • Egy hiányos hónapot (felvétel a hónap közepén, hosszú szabadság, felújítás miatt zárva tartó egység) a célérték ledolgozott napokkal arányos kiigazításával vagy „nincs adat”-tal kezeljen. Ne írjon be nullát csak azért, hogy „lezárja” a hónapot.
  • Egy az egész csapatra kiterjedő rendkívüli időszakot (egy hétre leállt elosztóhálózat) jegyezzenek fel és beszéljenek meg; ne változtassa meg a képletet azután, hogy látta az eredményeket.

6. lépés: próbálja ki az értékelőlapot az elmúlt hónapokon

Ki: a HR és a vezető. Bemenet: az elmúlt 3–6 hónap értékei. Eredmény: egy értékelőlap, amelyet működni látott, mielőtt számítana.

  1. Számolja ki a pontszámokat az elmúlt hónapokra, anélkül, hogy közölné őket.
  2. Ellenőrizze az eloszlást: ha mindenki „Elvárás feletti” vagy mindenki „Elvárás alatti” lesz, a célértékek vagy a szintek rosszak.
  3. Keresse a furcsa eseteket: jó munkatárs alacsony pontszámmal, egy hónap sok adat nélküli résszel, egy mutató, amely mindig eléri a felső korlátot.
  4. Igazítson rajta, aztán közölje az értékelőlapot az emberekkel az első beszámított hónap előtt, egy olyan számítási példával, mint a fenti.
  5. Három hónapnyi valós használat után vizsgálja felül: mely mutatók nem mozdultak, milyen adatok hiányoztak, milyen kérdéseket tettek fel az emberek.

Gyakori hibák

  • Túl sok mutató. Tíz 10%-os mutatónál senki sem tudja, mi számít. Javítás: tartson meg 3–5-öt, a többit kövesse információként, súlyozás nélkül.
  • Különböző mértékegységű értékek összeadva. A lej plusz százalék értelmetlen számot ad. Javítás: minden értéket normalizáljon a saját célértékéhez képest.
  • „A kevesebb a jobb” célérték ÷ tényként, határ nélkül számolva. Kettő helyett egy panasz megduplázza a rész eredményét, a nulla panasz pedig egyáltalán nem számolható. Javítás: a határig adjon 100-at – így pontoz „Az alacsonyabb a jobb” –, vagy használjon lépcsőket.
  • A hiány automatikusan nullának számít. Javítás: döntse el a szabályt mutatónként, és írja be az értékelőlapra.
  • Olyan mutatók, amelyekre az embernek nincs ráhatása. Javítás: helyezze át őket a csapat vagy a vezető szintjére.
  • A hónap lezárása után módosított képlet. Javítás: a változások egy új változatba kerülnek, a következő időszakokra. Bővebben a megbízható pontszámokról szóló útmutatóban.

Hogyan alkalmazza a lépéseket a Pulsikában

A fenti értékelőlapot a KPI-értékelőlapokon építi fel, négy lépésben: alapadatok, mit mér, szintek és bónuszok, ellenőrzés. Minden résznél a listából választja ki, hogyan pontozzák – „Teljesített a tervezetthez képest (%)”, „Rögzített célértékhez képest (%)”, „Az alacsonyabb a jobb”, „Elérte vagy nem érte el”, „Pontok lépcsők szerint” –, a „További beállítások” alatt pedig beállítja a felső korlátot („Soha nem több, mint”).

Egy KPI-értékelőlap mutatókkal, súlyozással, pontozási szabályokkal, teljesítményszintekkel, az értékelhető munkavállalókkal és az időszak lezárásának szabályaival.
Egy közzétett KPI-értékelőlap: minden rész a szavakban megfogalmazott szabályával és azzal, mekkora részt képvisel az egészből. Az „Ebben a változatban módosult” és az „új” címke mutatja, mi változott az előző változathoz képest.
  • A súlyozást a „Fontosság” mezőbe írja, tetszőleges számokkal (40, 25, 20, 15 vagy 4, 2,5, 2, 1,5): a Pulsika az összegükhöz viszonyítja őket, és megjeleníti az egyes részek százalékát.
  • A hiányzó adatok „nincs adat” állapotban maradnak, soha nem 0. A súlyozott összesítésnél az adat nélküli rész kimarad, a súlyozását pedig a többi veszi át – ez a fenti első változat. Ha Önnél a hiánynak 0-nak kell számítania, írja ezt le kifejezetten a „Ha hiányzik, legyen 0” elemmel egy saját képletben.
  • A nullával való osztás nem állítja le a számítást: az eredmény „nincs adat”. Kivétel „Az alacsonyabb a jobb”: a határig, a 0-t is beleértve (nulla panasz), a pontszám 100, így egy nulla is lehető mutató ezzel a móddal is helyesen pontozható.
  • Az elmúlt hónapokon való kipróbálás a „Próbafuttatás” funkcióval történik, a KPI-értékelőlap oldalán: kiválaszt egy lezárt időszakot, és látja, hogyan oszlanának el a pontszámok a szintek között, anélkül, hogy bármi mentésre kerülne.
  • Az értékeket kézzel viszi be az, akinek joga van hozzá (a múlt havi értékkel mellette), Excelből vagy CSV-ből importálják, írás előtti ellenőrzéssel, vagy más modulokból érkeznek: képzések, ellenőrzések, értékelések és célok.

Saját KPI-értékelőlapok építése és a próbafuttatás a Professional és az Enterprise csomag része; a Starter csomagban kész értékelőlapokból indul.

Gyakori kérdések

Hány mutatót adjak meg egy új, előzmények nélküli munkakörnél?

Kettőt-hármat, ideiglenes célértékekkel, az első három hónapban csak tájékoztatásra használva. Csak miután látta a valós értékeket, rögzítse a célértékeket és a súlyozást.

Használhatom ugyanazt a mutatókészletet minden munkakörhöz?

Csak a közös mutatóknál (például a határidőre elvégzett kötelező képzések). A fő eredmény munkakörönként eltér, így minden munkakörnek saját, egyedi részre van szüksége. Egy értékelőlap alkalmazható az egész cégre, egy munkakörre, egy egységre, egy osztályra vagy egy személyre; a konkrétabb választás élvez elsőbbséget.

Mit tegyek, ha egy célértékről az év közepén kiderül, hogy irreális?

Változtassa meg a célértéket a következő időszakokra, és mondja meg az embereknek, miért. A már közölt hónapokat csak akkor számolja újra, ha adathibát talált, és ilyenkor magyarázza el a javítást.

Van helyük a csapatmutatóknak az egyéni értékelőlapon?

Igen, kis súlyozással (10–20%), ha az együttműködést akarja ösztönözni. Ha a csapat súlyozása nagy, az egyéni pontszám már nem sokat mond a személyről.

A következő lépés

Írja meg az értékelőlapot egyetlen munkakörre, próbálja ki az elmúlt hónapokon, és csak utána terjessze ki. Ha látni szeretné, hogyan néz ki egy teljes értékelőlap és a belőle adódó pontszámok, lépjen be a bemutató cégbe HR-felelősként.

Hasznos volt ez a cikk?

Nézze meg, hogyan működik a Pulsika az Ön csapatában

Próbálja ki ingyen az összes modult, vagy kérjen bemutatót csapatunktól. Bankkártya nem szükséges.

vagy létrehozunk Önnek egy próbacéget a saját szervezeti felépítésével