Az értékelések kalibrációja az a megbeszélés, amelyen az összehasonlítható csapatok vezetői még azelőtt átbeszélik a javasolt pontszámaikat, hogy közölnék őket az emberekkel, hogy ugyanaz a szint az egész cégben ugyanazt jelentse. Nem kvóták szerint osztja el az embereket, és nem helyettesíti a közvetlen vezető ítéletét. A cikk leírja a felkészülést (milyen adatokat hoz magával minden vezető), a megbeszélés percre lebontott menetét, az eloszlások olvasását egy végigszámolt példán, az egyes változtatások dokumentálását, és azt, mit mutat a kutatás a kalibráció hatásairól, a nem kívántat is beleértve.
Gyors válasz. A kalibrációs megbeszélés összehozza az összehasonlítható munkaköröket értékelő vezetőket egy HR-es moderátorral. Minden vezető a javasolt pontszámokkal és bizonyítékokkal érkezik. A csoport összeveti az eloszlásokat, átbeszéli a szélső eseteket és a szintek határán lévőket, csak bizonyítékok alapján változtat egy pontszámon, és feljegyzi az okát. Ezután a közvetlen vezető közli az eredményt, és meg is tudja magyarázni.
Fogalmak: kalibráció, eloszlás, engedékenység, középre húzás
A kalibráció több vezető által javasolt értékelések csoportos felülvizsgálata, azzal a céllal, hogy mindenkire ugyanazokat a mércéket alkalmazzák. Egy SHRM-felmérés 2011-ből, amelyet az APT Metricsszel végeztek 510, 2 500 főnél nagyobb szervezetben dolgozó tag körében, azt találta, hogy a válaszadók 54%-a olyan szervezetnél dolgozott, amely formális kalibrációs üléseket tartott.
Az értékelések eloszlása megmutatja, hány embere van az egyes vezetőknek az egyes szinteken. Az engedékenység az értékelő hajlama arra, hogy magasabb pontszámot adjon, mint amit az eredmények indokolnának; a szigorúság ennek az ellentéte. A középre húzás (centrális tendencia) a pontszámok csoportosulása a skála közepén, gyakran azért, hogy az értékelő elkerülje a kényelmetlen döntéseket. Az egyes hibák jeleit a pontszámokban a munkavállalók értékelésének hibáiról szóló cikk írja le.
A kényszerített eloszlás (más néven „vitality curve” vagy „stack ranking”) rögzített százalékokat ír elő a szintekre, például 20% felül, 70% középen, 10% alul. A kalibráció használhat egy viszonyítási eloszlást ellenőrző jelzésként, de ez nem ugyanaz, mint egy kötelező kvóta.
Mit mutat a kutatás a kalibrációról
Demeré, Sedatole és Woods tanulmánya, amely a Management Science (2019) folyóiratban jelent meg, az első empirikus bizonyítékként mutatja be magát a kalibrációs bizottságok szerepéről, és egy nagy multinacionális szervezet adatait elemzi. Az összefoglalójának következtetései:
- a kalibrációs bizottságok viszonylag kevés pontszámot módosítottak (a kiigazítási arány 25% volt), és a lefelé történő kiigazítások gyakoribbak és nagyobbak voltak a felfelé irányulóknál;
- csökkentették az átlag fölött pontozó vezetők pontszámait, és emelték az átlag alatt pontozókét;
- javították a vezetők közötti következetességet és csökkentették az engedékenységet, de felerősítették a középre húzást;
- ritkábban módosították azoknak a pontszámát, akik a hierarchiában távolabb álltak a bizottság tagjaitól, vagyis a döntést azokra hagyták, akik jobban ismerték a személyt;
- a vezetők a kiigazításokból megtanulták, milyen elvárásai vannak a szervezetnek.
Az SHRM-felmérés képet ad a gyakorlatról: a válaszadók 63%-a szerint a pontszámok a kalibráció nyomán „ritkán” változnak, 35% szerint „rendszeresen”. A változtatások okai: a vezetők közötti következetlen értékelések (69%), új információk a teljesítményről (45%), igazodás egy tervezett eloszláshoz (39%).
Fontos. A kalibráció kiigazítja a vezetők közötti különbségeket, de középre tolhatja az embereket. Amikor egy kiemelkedő vagy egy gyenge esetet beszélnek meg, kérdezzék meg kifejezetten: „Azért csökkentjük ezt a pontszámot, mert a bizonyítékok ezt kívánják, vagy azért, mert eltér a többitől?”
Kalibráció, kényszerített eloszlás vagy kalibráció nélkül?
| Megközelítés | Mit csinál | Előny | Fő kockázat |
|---|---|---|---|
| Kalibráció nélkül | Minden vezető egyedül értékel | Gyors; a döntés annál marad, aki ismeri az embert | Ugyanaz a szint mást jelent a különböző csapatokban |
| Kalibráció viszonyítási eloszlással | A csoport átbeszéli a pontszámokat; az eloszlás csak jelzés | Közös mércék, megmagyarázható döntések | Középre húzás; a meggyőzőbben érvelők befolyása |
| Kényszerített eloszlás | Rögzített százalékok a szintekre, minden csapatra alkalmazva | Megszünteti az általános engedékenységet | Bünteti a jó és a kis csapatokat; belső versengésre ösztönöz |
Kis csapatoknál a rögzített kvótákat szinte lehetetlen igazságosan alkalmazni: egy ötfős csapatban a 10% fél embert jelent. Egy az egész cégre vonatkozó viszonyítási eloszlás, amelyet kérdésként és nem szabályként használnak, elkerüli ezt a problémát.
Hogyan készüljön fel a megbeszélésre
Kik vesznek részt
Az összehasonlítható munkaköröket értékelő vezetők vesznek részt (például egy régió összes üzletkoordinátora), a felettesük és egy HR-es moderátor. A moderátor nem szavaz: tartja az időt, bizonyítékokat kér, és feljegyzi a döntéseket. A csoport legfeljebb 8 vezetőből álljon; e fölött minden esetre túl kevés idő jut.
Mit hoz magával minden vezető
- a javasolt pontszámot minden emberre, még a megbeszélés előtt kitöltve;
- 2–3 bizonyítékot minden szélső pontszámhoz és a határesetekhez: eredményeket, viselkedési példákat, belső ügyfelektől kapott visszajelzést;
- az értelmezést megváltoztató körülményeket: hosszú távolléteket, munkakörváltásokat, hiányzó adatokkal rendelkező mutatókat.
Mit készít elő a HR
A HR egy táblázatot készít a pontszámok vezetőnkénti eloszlásáról, az átlagról és a felső szinteken lévők arányáról. Melléjük teszi az egység eredményét (például a terv teljesítését), hogy a csoport lássa, a pontszámok ugyanabba az irányba mutatnak-e, mint az eredmények.
Végigszámolt példa: hogyan olvassa az eloszlásokat
Feltételezett példa. Kitalált adatok. Három üzletkoordinátor javasol pontszámokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán (a 4 és az 5 a felső szint). Az A csapat 8, a B 10, a C 7 főből áll.
| Vezető | Javasolt pontszámok | Átlag | A 4–5. szinten | Az egység tervteljesítése |
|---|---|---|---|---|
| A | 5, 5, 4, 4, 4, 4, 4, 3 | 33 ÷ 8 = 4,13 | 8-ból 7 = 87,5% | 98% |
| B | 4, 3, 3, 3, 3, 3, 3, 3, 2, 2 | 29 ÷ 10 = 2,90 | 10-ből 1 = 10% | 112% |
| C | 5, 4, 4, 3, 3, 3, 2 | 24 ÷ 7 = 3,43 | 7-ből 3 = 42,9% | 104% |
| Összesen | 25 fő | 86 ÷ 25 = 3,44 | 25-ből 11 = 44% |
A táblázat nem mondja, hogy A téved. Azt mondja meg, hol kezdjék a beszélgetést: A egysége érte el a leggyengébb eredményt a legmagasabb pontszámokkal, B egysége pedig a legjobb eredményt a legalacsonyabb pontszámokkal. A csoport bizonyítékokat kér A öt, 4-esre értékelt emberéhez és B hét, 3-asra értékelt emberéhez.
Az eredmény lehet az is, hogy a pontszámok maradnak: A csapata lehet nagyon jó egy alacsony forgalmú egységben. Az eloszlás kérdés, nem ítélet. Ha a pontszámok változnak, minden változtatásnak megvan a leírt oka.
Hogyan vezesse le a megbeszélést
- Nyitás (5 perc). A moderátor felidézi a skálát, a szintek leírását és a szabályt: egy pontszám csak bizonyítékok alapján változik.
- Az eloszlások (10 perc). A csoport név nélkül megnézi a HR által előkészített táblázatot, és feljegyzi, hol nem magyarázzák az eredmények a vezetők közötti különbségeket.
- A szélső esetek (20–30 perc). Minden vezető legfeljebb 2 percben bemutatja az 5-ösre és az 1–2-esre értékelt embereit. A többiek kérdezhetnek; olyan embereket, akiket nem figyeltek meg, nem pontozhatnak.
- A határesetek (30–40 perc). A két szint között lévő embereknél a kérdés: „Minek kellett volna látszania ahhoz, hogy a pontszám egy szinttel magasabb legyen?” A szint leírásához hasonlítsanak, ne a kollégához.
- A záró ellenőrzés (10 perc). Nézzék át újra az eloszlást a változtatások után, és kérdezzék meg, nem került-e rendszeresen lejjebb valamelyik csoport (részmunkaidősök, a munkakörben újak, hosszú szabadságon voltak).
- Zárás (5 perc). A moderátor felolvassa a változtatások listáját és azt a határidőt, ameddig a vezetők közlik a pontszámokat.
Összeadva a szakaszok 80–100 percet tesznek ki egy 25 fős csoportnál. Legfeljebb két órát tervezzen; ha a lista hosszabb, ossza két megbeszélésre, hogy az utolsó esetek ne kapjanak kevesebb figyelmet, mint az elsők.
Gyakorlati tipp. Hagyja a végső szót a közvetlen vezetőnek, ha a csoport nem hoz új bizonyítékot, csak benyomásokat. Demeré és munkatársai tanulmányában a bizottság ritkábban módosította azoknak a pontszámát, akik a hierarchiában távol álltak tőle, és a döntést arra a vezetőre hagyta, aki jobban ismerte őket.
Hogyan dokumentálja a döntéseket
Minden megváltoztatott pontszámról vezessen egy sort egy egyszerű nyilvántartásban. Az alábbi példa kitalált adatokat használ.
| Személy | Javasolt pontszám | Végső pontszám | Ok (bizonyítékok) | Ki kérte a változtatást |
|---|---|---|---|---|
| Tanácsadó, A csapat | 4 | 3 | A kiszolgálási standardokat elérte, de az egyéni célértéket 91%-ra teljesítette; a 4. szint leírása a célérték túllépését kívánja | A regionális vezető |
| Tanácsadó, B csapat | 3 | 4 | Három egymást követő hónapban túllépte a célértéket, két dokumentált ügyfélelismerés; a vezető a leírásnál szigorúbb mércét alkalmazott | A HR-es moderátor |
A nyilvántartás három dologra szolgál: a vezető meg tudja magyarázni a pontszámot, a munkavállaló választ kaphat, ha kifogásolja, a következő kalibrációnál pedig a csoport látja, hogy ugyanazok az esettípusok visszatérnek-e.
Figyelem. A román munka törvénykönyve (Codul muncii, 53/2003. sz. törvény) előírja, hogy a belső szabályzat tartalmazza a munkavállalók szakmai értékelésének szempontjait és eljárásait (242. cikk i) pont). Ha a pontszámokat egy csoportos megbeszélésen módosíthatják, az értékelési eljárásnak ezt ki kell mondania. Az emberekről folytatott beszélgetés személyes adatok kezelése is: csak az értékeléshez szükséges információkat hozza magával, a GDPR 5. cikk (1) bekezdés c) pontjában szereplő adattakarékosság elve szerint. A megfogalmazást ellenőriztesse a cég jogászával.
A megbeszélés után: a közlés
A pontszámot a közvetlen vezető közli, nem a bizottság. Az „így döntött a kalibráció” magyarázat áthárítja a felelősséget, és csökkenti a bizalmat. Ha a pontszám csökkent, a vezető elmondja, milyen bizonyítékok számítottak, és mi változtatott volna az eredményen. A nehéz beszélgetésekhez lásd: értékelő beszélgetés, ha az eredmények gyengék.
Gyakori hibák
- Kötelező kvóták kis csapatokra. Javítás: egy az egész cégre vonatkozó viszonyítási eloszlás, kérdésként használva.
- Benyomások alapján megváltoztatott pontszámok. A „nekem gyengének tűnt a márciusi megbeszélésen” nem bizonyíték. Javítás: a bizonyítékok szabálya, amelyet a moderátor érvényesít.
- Az emberek egymással való összehasonlítása a szinttel való összehasonlítás helyett. Javítás: azt kérdezze, mit kíván a szint leírása, ne azt, hogy kettejük közül ki a jobb.
- Középre húzás. Javítás: a végén ellenőrizze, nem tűntek-e el a szélső értékek leírt okok nélkül.
- Kalibráció előkészített adatok nélkül. Javítás: az eloszlások és az egységek eredményei még a megbeszélés előtt eljutnak a résztvevőkhöz.
- A döntéseknek nincs nyoma. Javítás: a változtatások nyilvántartása, mindegyik okával.
Az értékelő egyéni hibáit (haloeffektus, a legutóbbi események túlsúlya, kontraszthatás) a munkavállalók értékelésének hibáiról szóló cikk tárgyalja.
Gyakori kérdések
Mi az értékelések kalibrációs megbeszélése?
A kalibrációs megbeszélés olyan találkozó, amelyen az összehasonlítható munkaköröket értékelő vezetők bemutatják a javasolt pontszámaikat és a mögöttük álló bizonyítékokat, még mielőtt a pontszámokat közölnék. A cél, hogy ugyanaz a szint ugyanazt jelentse a különböző csapatokban. Egy HR-es moderátor tartja az időt, bizonyítékokat kér, és minden változtatást az okával együtt feljegyez.
A kalibráció kényszerített eloszlást jelent?
Nem. A kényszerített eloszlás rögzített százalékokat ír elő a szintekre, a csapat valódi eredményeitől függetlenül. A kalibráció a pontszámokat a szintek leírásához és a bizonyítékokhoz méri, egy viszonyítási eloszlás pedig csak jelzésként szolgálhat arra, hol érdemes kérdést feltenni. Egy nagyon jó csapatban joggal lehet több ember a felső szinteken.
Kinek kell részt vennie?
Az értékelt emberek közvetlen vezetői vesznek részt, összehasonlítható munkakörökre, a felettesük és egy HR-es moderátor. Az értékelt munkavállalók nem vesznek részt. A nyolc vezetőnél nagyobb csoportokat nehéz levezetni, ezért ezeket kettéosztják. Minden résztvevő csak azokról az emberekről beszél, akiket megfigyelt, vagy akikről konkrét bizonyítékai vannak.
Milyen gyakran tartanak kalibrációt?
A kalibrációt értékelési ciklusonként egyszer tartják, a pontszámok közlése előtt: évente vagy félévente, a cég ritmusától függően. A mutatókból számolt havi pontszámokhoz nincs szükség kalibrációra; ott az értékelőlap szabályai biztosítják a következetességet. A kalibráció főleg azoknál a részeknél hasznos, amelyeket a vezető ítélete alapján értékelnek.
Mi a teendő, ha a csoport nem ért egyet a közvetlen vezetővel?
Ha a csoport új bizonyítékot hoz, a pontszámot újra megbeszélik a szint leírásához mérve, és megváltozhat, leírt okkal. Ha a csoportnak csak benyomásai vannak, a közvetlen vezető megtartja a pontszámot. A meg nem oldott esetek a felettes vezetőhöz kerülnek, aki dönt, és feljegyzi az okát. Az emberekről ne szavazzanak.
Megtudja a munkavállaló, hogy a pontszámát kalibrálták?
A munkavállalónak előre tudnia kell, hogy az értékelési eljárás csoportos felülvizsgálatot is tartalmaz, és az eljárást a belső szabályzatban kell rögzíteni. A közvetlen vezető közli a végső pontszámot és a döntő bizonyítékokat. Ha a munkavállaló kifogásolja a pontszámot, a változtatások nyilvántartása konkrét választ tesz lehetővé, „a bizottság döntésére” tett homályos utalások nélkül.
Okozhat a kalibráció más hibákat?
Igen. Demeré, Sedatole és Woods kutatása azt találta, hogy bár a kalibráció csökkenti az engedékenységet és következetesebbé teszi a pontszámokat a vezetők között, felerősíti a középre húzást. Megjelenhet a meggyőzőbben érvelők befolyása és a kevésbé látható emberek hátránya is. A moderátor a végén ellenőrzi a szélső értékeket és azokat a csoportokat, amelyek rendszeresen lejjebb kerültek.
A következő lépések
A következő értékelési ciklus előtt készítse el a vezetőnkénti eloszlások táblázatát az egységek eredményeivel együtt, és tűzzön ki egy próbamegbeszélést egyetlen, összehasonlítható munkakörökből álló csoportra.
- A főleg ítélet alapján értékelt munkakörökről: a nehezen mérhető munkakörök teljesítménye.
- Az értékelőlap szintjeinek leírásáról: teljesítményértékelő lap minta.
- A potenciálról és a 9-box rácsról, amelyet ugyanígy kalibrálnak: a teljesítmény és a potenciál értékelése.
- Arról, hogyan mutassa meg a pontszámot, hogy az emberek ellenőrizni tudják: pontszámok, amelyekben az emberek megbíznak.